Fekete lyuk
Győriné Luca Ágnes Az őskutatás értelme és célja...
...című Ősi Gyökér 2006/3. sz. megjelent cikkében írja:
A termodinamika egyik tétele kimondja, hogy a fény, vagyis az energia csökkenésével az anyag is csökken, tehát ahol nincs fény, ott nincs energia, és az anyag eltűnik, Stephen Hawking megfogalmazásában a fény teljes elvesztésével az anyag magába omlik, ez esetben beszélünk "fekete lyukak"-ról.
Technikális adatok:
A fekete lyukak olyan csillagok magjából alakulnak ki, melyek tömege akkora, hogy saját gravitációs terük összehúzó erejének semmilyen ismert fizikai folyamat nem tud ellenállni, így az égitest "teljesen" összezsugorodik. Ekkor egy olyan tartomány alakul ki, amelyen belülről az összehúzódott csillag gravitációs tere hatására sem anyag sem sugárzás – így fény sem -szabadulhat ki. Ennek a térségnek a határát nevezzük eseményhorizontnak, amely egyirányú átjáró: csak befele lehet áthaladni rajta. A csillagok összeroskadásával keletkező fekete lyukak alsó tömeghatára 2,5-3 naptömeg körüli, átmérőjük néhány km. (Valószínűleg léteznek több-millió naptömegű óriási fekete lyukak is, melyek galaxisok centrumában helyezkednek el, és elképzelhető mikroszkopikus méretű fekete lyukak létezése is.) Általában 25-30 naptömegű, illetve ennél nagyobb tömegű csillagok magjából jön létre életük végén fekete lyuk. (Ez több tényezőtől is függ, például a csillag élete során elszenvedett anyagveszteségtől.) Jelenleg nem tudjuk pontosan, hogy a fekete lyukak kialakulásakor is bekövetkezik-e szupernóvarobbanás, avagy sem. A fekete lyukakat környezetükkel való kölcsönhatásuk révén lehet megfigyelni, ma már sok olyan égitestet ismerünk, amelyek nagy valószínűséggel fekete lyukak. (A valóságban a fekete lyukak "párolognak", részecskéket bocsátanak ki – ennek a kvantumfizikai folyamatnak a taglalása azonban messze túlnyúlik feladatkörünkön.)
A Tejútrendszer lapult, ellipszoid alakú mag-átmérője 10-20 ezer fényév, vastagsága 4-6 ezer fényév. Itt található a Tejútrendszer látható tömegének kb. egytizede. A csillagok sűrűsége a magban erősen növekszik a centrum felé haladva. Míg a Nap környezetében, a fősíkban a látható anyag 90-95%-a esik a csillagokra, és 5-10% a csillagközi anyagra, addig a magban az intersztelláris anyag aránya kevesebb 1%-nál. Atomos formában lévő gázt alig találni a térségben, viszont sok molekulafelhő figyelhető meg. A centrum körül egy semleges hidrogénből álló forgó korong van, mely befelé haladva egyre vékonyodik, és mozgása gyorsul. A középpontban egy 8 Cs.E.-nél kisebb átmérőjű sugárforrás helyezkedik el, ennek centrumában valószínűleg egy néhány millió naptömegű fekete lyuk található. Ez egy gigantikus lefolyó mintájára szívja magába az anyagot, amely egyre nagyobb sebességgel spirálozik befelé, miközben felhevül, és erősen sugározni kezd. A fekete lyuk évente 10⁻⁵-10⁻⁶ naptömegnyi anyagot nyelhet el. Az anyagbehullás valószínűleg nem egyenletes, az alkalmanként előforduló nagyobb energiafelszabadulások robbanásokat okoznak – ezek hozhatják létre a centrumból nagysebességgel kifelé haladó felhőket.
Erős a kísértés, hogy a Tejútközpont címnél előjövő "dark rift" (sötét hasadék) és fekete lyuk elnevezéseket innentől a csillagászatból korábbról ismert, fentebb definiált fekete lyukkal is egyúttal azonosítsuk, annál is inkább, mert a Tejútközpont valóban a galaxis középén van, ahol a tudósok szerint a fekete lyuk is.
Bíró Lajos Táltosokról szóló előadásában is említi a fekete lyukat a Tejút középpontjában és felveti, nem-e azért volt érdekes táltosaink számára, mert ott párhuzamos dimenziókba lehet jutni...
Ha a fekete lyuk ősmagyar nyelvű megfelelőjét keresnénk, a hue (HU) és wan (VAN, VÁNY) felé keresgélhetnénk, dacára annak, hogy mindkettő alatt fényt is értünk (talán az által, hogy a fekete elnyelni a fényt). (Tejútközpont címnél más szavak is előjöttek.)
Fekete lyukat is érintő passzust Jankovics Marcelltől lásd téli napforduló. Magánál lyuk címnél is szóba került.
Dr. Gyárfás Ágnes az Ősi Gyökér 2005/1-2. sz. megjelent Kecskehal című cikkének bevezetőjében említ örvényt és labirintust, mely passzust lásd szintén téli napforduló címnél.
Tejút címnél is szerepelt:
Mellesleg számomra hatalmas rejtély az Architeuthis óriáspolip[1] neve. Ha az Architeuthis feltekeredik, akkor pontosan olyan, mint egy spirális galaxis kinézete [sőt, a képen szépen látszik a fekete lyukként mutatkozó szája (ami a vulva ugye) is].
Péterfai János írja:
Falvay Károly Nagyboldogasszony című kiváló munkájában több képet is közöl az Égei-tenger vidékéről, amelyek óriáspolipokat ábrázolnak. Teljesen úgy, mint ma a galaxisokat ábrázoljuk. Mivel az Architeuthis nevében a Tejutis fogalom benne van, mindenképpen kellett őseinknek ismerni a Tejutak spirális szerkezetét, különben hogyan jött volna létre a polip ábrázolása Tejútként, és a neve, amit csakis magyarul lehet megérteni, az emberiség ősnyelvén. Az Androméda-köd szabad szemmel is látható, de egy kis nagyítóval sok spirális szerkezetű tejútat figyelhettek meg ősi tudósaink.
Amanda Alice Maravelia Goddess Nut and her relation to the Milky Way...
...című dolgozatában írja:
In modern Astrophysics time seems to freeze at the event horizon of a black hole, where light signals become motionless and clocks stop to count time. From this aspect, black holes (as material future mathematical singularities) in the four dimensional spacetime are bizarre or maybe magnificent objects, stellar corpses of high mass stars that collapsed under the trigger of their own gravity. In M-Theory and the p-branes' context they may appear as non-dimensionless (extended) objects on a multi-dimensional space of some hidden or condensed dimensions, alluding to a parallel although invisible state of existence in the space-time continuum. The pause of time flow, or allegorically the passage into another world is an intriguing theme, which is not only discussed in modern scientific theories concerned with black holes (like Quantum Gravity and General Relativity), but was also haunting the Egyptians of Antiquity whose religious and funerary observances were focused towards gaining immortality and entering eternal life. Thus, the pause of time or the incorporation of the deceased into the cosmic flow of time is well attested in the depictions of Nut studied here. These testify the harmonious amalgamation of both heavenly and terrestrial elements, making of Nut the convergence point of the ephemeral and the eternal.
—
A modern asztrofizikában úgy tűnik, hogy az idő megáll egy fekete lyuk eseményhorizontjánál, ahol a fényjelek mozdulatlanná válnak, és az órák megállnak az időszámításban. Ebből a szempontból a fekete lyukak (mint anyagi jövő matematikai szingularitások) a négydimenziós téridőben bizarr, vagy talán magnifikus objektumok, nagy tömegű csillagok csillaghulladékai, amelyek saját gravitációjuk kiváltó ereje alatt omlottak össze. Az M-elméletben és a p-hidak összefüggésében dimenzió nélküli (kiterjesztett) objektumokként jelenhetnek meg egy többdimenziós térben, néhány rejtett vagy sűrített dimenzióval, utalva egy párhuzamos, bár láthatatlan létezési állapotra a téridő-kontinuumban. Az idő flow szünete, vagy allegorikusan az átmenet egy másik világba olyan érdekes téma, amelyet nemcsak a fekete lyukakkal foglalkozó modern tudományos elméletek tárgyalnak (mint a kvantumgravitáció és az általános relativitáselmélet), hanem az ókori egyiptomiakat is kísértette, akiknek vallási és temetkezési szertartásai a halhatatlanság elnyerésére és az örök életbe való belépésre irányultak. Így az idő megállítása vagy az elhunytaknak az idő kozmikus folyásába való beillesztése jól látható az itt vizsgált Nut ábrázolásokon. Ezek az égi és a földi elemek harmonikus összeolvadásáról tanúskodnak, így Nut a múlandó és az örökkévaló találkozási pontjává válik.
Lábjegyzetek
Lábjegyzet:
Másutt ugyanez illetve kicsit több:
Huszka József ismerte fel, hogy a krétai kultúrában meglévő polip ábrázolások a vitéz kötés eredeti ősforrásai. Szenzációs könyvben, "A turáni ornamentika" címűben, egy egész fejezetet szánt a polipoknak, sok ábrát is felvonultatott. A kériek, vagy káriak, hatodik törzsünk, rengeteg ábrán örökítették meg a polipot. Lenyűgöző ismereteket mutatnak a festmények és ábrák.
A nyolckarú polip pontosan úgy néz ki, mint a Tejút, felülnézetből. Középen van a polip feje, ami a Tejút magjának felel meg. A polip fejéből indul ki a nyolc kar, amelyek feltekerednek, mint a Tejút karjai. Eddig mindenki azt mondhatja, hogy mindez véletlen, a polip feltekeredve úgy néz ki, mint a Tejútrendszer. És akkor mi van?
Ekkor azonban közbelép a magyar nyelv. A Teuthis Tejutis jelentése elsöprő erővel leveri az összes mellébeszélést és ellenállást, amit az emberiség félrevezetői az utóbbi több száz évben elkövettek a magyarok, és az emberiség ellen. Mert a név, a Teuthis név, nem magyarázható sehonnan, hanem kizárólag a magyar nyelvből.
Az Architeuthis óriáspolip, Ősi-Tejutis, vagy Vezér-Tejutis értelemben csak megkoronázza a Teuthis értelmét. A hatalmas testű óriáspolipokat ismerték Kréta kéri lakói is, akik a tekeredő karokat a Tejút mintája alapján nevezték el. A tény teljesen bizonyos, a hogyan nem annyira, amiért annál több kérdés vetődhet fel.
Honnan ismerték a magyarok a Tejút spirális szerkezetét? Mert ismerték, ezen ne legyen vita. A Teuthis nevű polipokkal adták tudtára a bölcsek a népnek, hogyan épül fel a Tejút? De a bölcsek honnan tudták a spirális szerkezetet? Talán az Androméda-galaxis látványából? Mert szabad szemmel is látható az Androméda-köd, amiből kihámozható a spirális szerkezet. Voltak jó nagyítóik, távcsöveik?
Vajon volt-e a régiek birtokában üveglencse, amivel egy csomó galaxist megnézhettek, kis nagyítással, amiből leszűrhették a galaxisok spirális szerkezetének tényét? Ha volt, akkor is zseniális gondolkodással átvitték az ismereteket az óriás polipokra, amelyeket Tejutisnak neveztek el. Hasonlónak, mint a Tejút. De ezt még a görögök előtt tették, mert a görög haszonlesők mindent tönkretettek az Égeikumban, a civilizációt újra kellett építeni a romokon.
Mérhetetlenül nagy tudást halmoztak fel a régi korokban, aminek csak kicsi részleteit próbáljuk felderíteni. De a kicsi részletek is legtöbbször grandiózus tudás nyomait fedik fel, a tudás nyelve pedig mindig a magyarok irányába mutat. ↩︎